Kopogott a millió esőcsepp az aszfalton.
Akkor spontán szerettem volna esőcsepp lenni. Nem különbözni semmitől, nem észrevehető lenni, nem lenni, csak valami kellemetlen és hideg kis cseppecske, ami koppan egyet, aztán elfolyik, elpárolog, emberek cipője talpán foszladozik, ragad és felszívódik, tisztít és egyvelegyít.
Egyszerű találkozás az aszfalttal.
Ott láthatatlanul bámulni mindazt, ami körülöttem forog.
Szeretek láthatatlan lenni.
Szeretnék olykor esőcseppel betonon szétkenődve semmissé lenni.
Egy autó kerekének bordái közt rekedni.
Egy cipő talpában nedvességet tartani.
Egy nő hajában illataromává válni.
Egy férfi arcizmán kellemetlen hideg-sokk lenni.
Lenni.
Aszfalton.
Körforgás kiindulópontja lenni.
Evolúció alkotó eleme lenni.
Aszfalton.
Lapulva.
Szétfröccsenve.
Akkor.
Ott..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése