Itt áll mellettem a liftben.
Lepillant rám.
Már egy fél fejjel magasabb, mint én.
A "kisebbik".
Így szokták mondani az ismerősök, ha érdeklődnek felőle.
Ilyenkor jól elmosolyodom magamban a képzavar hallatán.
Holnap már tizenhét...
Mintha, csak tegnap lett volna...
Aztán cseperedtél...
Akkor is ugyanabban a liftben utaztunk.
A nyomógombok alatt álltál.
Hasad a falnak támasztottad, lábujjhegyen pipiskedtél.
Kicsiny ujjaid a legalsó gombot próbálták elérni...
Akkor még nem sikerült.
Vágyakozó pillantással fordultál felém.
Hónod alá nyúltam, megemeltelek.
Arcra üdvözült mosoly telepedett.
A velünk utazó nénitől vagy bácsitól megkérdezted, hányadikat nyomjad.
Mintha csak most lett volna.
Most is itt állsz mellettem a liftben.
Lepillantasz rám és mosolyogsz.
Homlokunk összeér.
Connecting...
Már egy fél fejjel magasabb vagy.
Te, az ifjabbik...
...aki holnap 17.
Isten éltessen...
Tudom, hogy tudod...
...úgy szeretlek, ahogy egy apa csak szeretni tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése