Mint kisgyerek a Mikulásra, vártam
Rád én is: minden neszre az ablakhoz siettem.
A percek vánszorogtak, ám hiába
ugrottam izgatottan, egyszer sem Te jöttél...
Nevedet mormolva párafoltot hagytam az üvegen,
beleírtam monogramod, majd csalódottan továbbálltam.
(de néha még lopva-reménykedve odalesek, hátha
mosolyogva a semmiből hirtelen ott teremsz'...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése