Vannak neked álmaid?
Olyan álmaid, amiben égett testrészek, üszkös, kormos, alaktalanná vált, térdig érő, összeolvadt életek maradtak hamuvá? Ahol az öregember a napfényét cirógatja a kezével. Tudva,- utoljára? Ahol a határtalan szenvedés a mozdulatlanná vált női testben is könnyeket csal a szeretlek szó hallatán.
A tehetetlenség és iszonyat szívbe markoló fájdalmával egyesülve? Ahol a kisgyerek legkegyesebb álma az, hogy zuhan a létrával a félelmet keltő ember a folyóba, mert ő ellökte a létrát. Félelmében fel sem fogva, ő ezt nem tehette volna, csak az álma tette erőssé.
Vannak neked álmaid, ahol olyan könnyű vagy, hogy lebegsz, kilépsz a testedből és látod magad repülni a fény felé?
Ahol érintés nélkül is érzed a simogatást. Mosoly játszik az arcodon. A szellő simogatását érzed a bőrödön és tudod, szeretnek az istenek.
Álmodban is érzed a vágyat az ágyékodban, a születendő gyönyört érezve. Színesen álmodni ritka kincs.
Feketén szörnyű.
Vajon TE, hogyan álmodsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése