Ősrobbanás ...

 

Lassan lépsz.

Mezítelen talpad csusszan a parkettán. Már a mozdulat simítja elmém ráncait.

Térdelés..és saját súlyom a bokáimon.

Seiza.

Ülök a sarkamon egyenes gerinccel.

Kibujtatom a vállaim a jubanból..eligazítom a hakama szövetét.

Érzem a csípős hideg karcolását.

Kinyújtom a füstölők pálcikáját a gyertya lángja felé. Nézem a három izzó parazsat.

Illatos füstjükkel billentve tisztelgek mindenki előtt akár élő még, akár holt.

Elhelyezem a füstölőket.

Lélegzem.

Érzem, ahogy a táguló bordáim alatt a hideg fagyos levegő belém áramlik.

Csak lélegzem.

Érzem, ahogy a levegő a gyomrom felől fel a kulcscsontomig megtölti energiával a tüdőm.

Érzem, ahogy a vér zümmögve szállítja az energiát.

Kilélegzek fentről egészen le mélyre...ahogy kényszerítem a rosszat kifelé.. úgy nyomom egyre mélyebbre az energiát a harába.

Új korty energia.

Áramlik befelé, hízik gomolyog.

Minden egyes belégzéssel több vagyok…és minden kifúvással kevesebb rossz hagy magamra.

Elfogynak lassan a gátjaim...a rossz dolgaim.

És áramlik befelé a levegő.

Valahol övtájék meleg örvény forgat.

Egyre hízik. Élvezem, ahogy felhúzódnak a vállak...megfeszülnek az izmok…telítődök…lassan túlcsordulok.

Egyre mélyebbre szívom be a levegőt egyre erősebben feszít az energia.

Még.

Még ..és még...

Elemelkednek a tenyereim a térdemről oldalra tartom a karjaim tenyérrel felfelé.

Eljött hát az idő….oly rég nem tettem már...most igen…begyűjtök mindent, ami erősít...ott van immár körülöttem...bennem...általam...részem és részese vagyok....

egyetlen nagy gomoly.

Behívok egy képet agyam belső sarkából...tekintet nélkül nézek a képzelt arcra, szempárba...igen Te vagy az…most neked vagyok senki...úgy hogy még csak nem is tudsz rólam most...

És túlcsordulás előtt egy pillanattal...meglódulnak a karok..

előttem csattan a taps…egyetlen éles hanggal…és a hangban benne van minden korty energia ami bennem van...egyetlen tiszta akarat...egy pillanat tömény segítség…mert így hiszem..

Robbanás….

Ősrobbanás…

Lassan állok talpra....kicsit tán öregesen..

Talpam alatt foltot hagy a hamu...

Furán üres vagyok...üres de nem kiüresedett...

Aludnom kell….

Pihenni…

Fel kell töltődjek…

Nekem is…