Hát vót ëgy kocsma.
Bëjártak több ijen bácsik is, ëgy asztaltársaság.
Nagyon szép kiszolgálónõ vót ott.
Az ëgyik öreg, ojan huncutabb vót, aszongya:
- Ha ûvele kimënne szobára, û ezt úgy mëgsivalkodtatná!...
No, a többinek szöget ütött a fejibe.
- Á, fenét! Csak a szád jár!
- De bizony! - kötte a karóhó a kutyát.
- Én mëgsivalkodtatnám!
Annyira mënt a dolog, hogy fogadtak 10 litër borba.
Mëg annyi a nõnek is, amié az öregge kimëgy, kifizetik a takszát. Ki is mëntek szobára.
Többi mëg köze ment az ajtóhó, hogy hajják, tényleg sivalkodik-ë a nõ. Bëmëntek, lë is fekszenek, ëccé csak hajják kint, hogy égbekiáltóan sivalkodik a nõ!
Hát ezëk mëg vannak ütközve kint az ajtóná, hogy tényleg mijen kani lëhet ez az öreg!
Így mëgy az ëgy darabig, aztán mëg mondja az öreg a nõnek: - Të most mingyá nëhogy kigyere! Të maradj bënt! Të mëgkaptad a pízëd, të hallgass!
Kimënt az öreg. Mëgitták a bort.
- No tudjátok, nëkëm mos má dógom van...
Evve emënt. Egy kis ido után kigyün a nõ.
- Gyere má ide, mesédd má e, hát tényleg ilyen nagy pók ez a mi barátunk? Hogy hát annyira sivalkodtá...
- Hun?! Hát maj mëgtunná maga is, ha úgy csavarnák a fülit mëg húznák a haját, hogy sivalkonnaë?!...
Zenta, Matykó István (1908-1979)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése