Ez micsoda János…?(+18!)

 

 Régëbben vótak ojan cselédpiacok. Vótak ojan nagygazdák, mëg kimëntek a legínyëk hejet keresni.Vót ëgy báró, annak vót ëgy lánya. Hát az olyan kocsist akart foganni, akinek së në lëgyën csúnya neve, së në tudjon paráznaságot. Hogy majd az ûket hurcolássza.

No, kimén a piacra, odamén a Jánoshon:

- Hogy hínak, fiam?

- Hát - aszongya - János.

- Akarsz bëszegõnni?

- Hát hogynë akarnák!

Odavezette a gróf ëgy bikáhó. Mëgfógta a bika tökit, oszt mëgkérdëzi:

- Ez micsoda?

- Hát a bikának a töke.

- Nem köllesz, mer parázna vagy!

Kapcsót a János, mingyá átõtözött másik gúnyába. Odasomfordát a báróhó. Mëgin mëgszólíjja:

- Të el akarsz szegõnni? Hogy hínak?

 - Há Jánosnak!

- Az elõbb is ëgy János vót!

- Mi tudom én, ëngëm Jánosnak hínak!

 Mëgint odavezeti a bikáhó.

- Há ez micsoda?

- Öregapámnak is ilyenbû van a dohányacskója. Mit tudom én, micsoda lëhetne más!

- Jó van, të jó lëszõ, maj együssz.

El is mënt a János.

 

A grófkisasszonnak mëg mënni köllött nyarani. Valahogy nagyon mëgtetszëtt a grófkisasszonnak a János. Aszondta az apjának, hogy û nem mén sëmijen jármûve, csak ûtet a János vigye hintóva. Úgy is vót. A János evitte a grófkisasszont. Odaérte​k. No maj a János kifogja a lovakat.

- Nem, van itt, aki a lovakat rëndëzi, të mëg hozzad a kuffërokat utánnam.

Mén a János, de úgy csinát, mintha nagyon szégyënlõs vóna.

- No - aszongya - János, ez lësz a szobánk.

A János mëgijedt, hát unëki az istállóba van a heje...

 - Nem baj, csak të gyere utánnam!

Lëpakónak, mutogassa nëki a fürdõszobát, mindënt.

 - János, legelsõbb mëgfürdünk!

A János asz hitte, maj ëggyënkint.

- Nem, csak bë a fürdõszobába! Vetközõdj!

Emez ëgykettõre lëhányta a gúnyát.

- No János, gyerünk!

A János is lëhúzta a gatyát, oszt fogta a cselevenduszt, beleólákodott a kádba.

- No - aszongya -, mosd mëg a hátamat, János. Fürdess mëg!

 De a János csak a hátát simogatta.

- Emere is!

Mikó ekezdte, hopp, odaért a csëcshön.

- Hopp-hopp, János, micsoda ez?

- Aranyalmák.

Ekezdte ere lëfelé is. Dörgõgette. Ëccé odaért a sörénnyihön.

- Hopp-hopp, János, micsoda ez?

- Aranyerdõ.

No oszt, odaért a közepihön.

- Hopp-hopp, János, micsoda ez? - Ez mëg az aranyfórás.

Mëgfürdette. No, aszongya:

- Majd én tégëdet!

Ekezdte oszt a Jánost, de û oszt mingyá odaért a cselevenduszhon.

- Hát ez, János, micsoda?

- Hát ez az aranycsikó.

Simogassa itt elõ a sörénnyit:

- Hát ez micsoda?

- Ez a sörénnye! Odaért a tökeihön:

- Hát ez, János, micsoda?

- Ez az abrakostarisznya.

Mikó kész vót a fürdés, aszongya:

- János! Hát maga nem szokta a fórásbú itatni a csikót?

- Mëglëhetne!...

Mëgitatt​ák. Mikó beleeresztëtte a fórásba a csikót, a grófkisaszszony elfingotta magát.

- Hopp-hopp, János, ez micsoda?

- Hát - aszongya -, dudát a báktërház.

- Ugyan verje oda az abrakostarisznyát, në dudájjon!