Elsűt a f.sszom...(+18!)

Egy tisztnek a felesígire asz mondták, hogy így mëg úgy,
hogy férelép.
Asz mondja az ëgyik nap a cigánnak:
- Kapsz - aszongya - tíznapi szabadságot, ha emész és kilesëd a felesígëmet, hogy tényleg van-ë valami a dologba, hogy férelép. De pontossan ám!
Hát tényleg, úgy is vót.
Elmén a cigány, oszt mén, amőre a kapitány felesége mén,
ű is mén utána.
Hát lássa, hogy ëgy hejre bëmënt, ëgy házhon.
Lássa, főmënt az első emeletre. Arrú gondóta, mer kigyút a villany. Mi csinájjon? Hát főmënt a kerítésre, onnan a fára.
A fán leselkëlődött bëfelé.
Na, mikó másnap visszamén, aszongya nëki:
- No, kilested?
Aszongya:
- Ki.
- Mesédd e!
- Hát én nagyon szégyëllëm...
- Nincs itt szégyéni! De tudod, pontossan, ëgy szavat së hagyjá ki!
- Hát, de én nem mesélëm e!
- De mesédd, de pontossan!
- Hát, mënt a nagysága az utcán, én is mërtem utánra.
- Na és?
- Addég kísértem, még ëgy házhon bë nem mënt.
- Hát të?
- Én mán nem mëhettem utánra, osz láttam, az emeletën kigyúllad a villany.
- Na és?
- Én mëg főmërtem a fára...

 

- Na és?
- Akkó láttam, hogy aki van, főhadnagy úr, az van bënt a szobába. Kezdte vetkőztetni a nagyságát...
- Na és?
- A nagyságos asszony is lëvetkőzött, mëg a hadnagy úr is.
- Na és?
- Mikó lëvetkőztek mind a ketten meztelenre...
- Hát akkó?
Aszongya:
- Kapitány úrnak alássan jëlëntëm, tovább má nem tudom, me elsűt a faszom, osz lëestem a fárú....



1979 Mohol, Zélity András (1937)