Romantikus hajnali köd a Káli-medencében, ismerkedés a
piacon az ország legjobb kecskesajtjaival, Kéktúra-pecsét-vadászat,
kocsmafilozófia és isteni borok a világvégén. Az októberi nyárban a
Balaton-felvidéki szőlőföldek között kéktúráztunk.
Októberi nyár
"56-ban is ilyen meleg nyár volt, rövidnadrágban
voltam" - mondja a bácsi a buszon a Balaton felé, miközben a zsörtölődés
után felvilágosítom a számára szokatlan tömeg okáról: hosszú hétvége van, még
szép, hogy mindenki a Balaton felé veszi az irányt! Ha az ember képes hajnalban
felkelni, az a szerencse éri, hogy reggel már Keszthelyen a Vén Bakternél issza
a kávéját a badacsonytördemici buszra várva. Jó a kávé, jó az idő is, alig egy
óra, és le is pattanunk a buszról, hogy a tördemici állomás pecsétje után a szőlőföldek
felé induljunk.
Szőlőföldek
között visz az út
A Balaton-felvidéki szakasz kifejezetten ajánlott a
kényelmes, bámészkodó turistáknak. Életemben nem láttam annyi gusztusos pihenőhelyet,
rendezett padot és kilátót, mint itt - nem csoda, hogy lassan ment a haladás.
Már rögtön az elején a Bujdosók lépcsője csábít megállásra padjaival és a padok
névadóinak fémtáblás történeteivel, de ha kicsit ellenállunk, szigligeti
panorámában fogyaszthatjuk el a tízórainkat. Kicsit arrébb pedig feltárul az őszi
Balaton szépsége a Ranolder-keresztnél. Hogy őszi, azt majdnem, hogy csak az
agyunk mondatja velünk: a fák rügyeznek, a fű pedig olyan zöld, mint tavasszal.
Rálátás az őszi
Balatonra
Vigyünk magunkkal férfit!
A fenti tanács nőneműekre vonatkozik, ugyanis a
Kéktúra jelzése mindenhol világos, de van, hogy kicsit trükkös. Tapasztalatom
szerint valamiért a férfiak mágikus tulajdonsága, hogy észrevegyék a gallyak
között megbúvó kék vonalat, és megmentsék a csapatot attól, hogy órákig más
irányba gyalogoljon.
Más miatt is érdemes szemfülesnek lenni: a 2011-ben
épített Kisfaludy-kilátót például a lombkoronák között alig vettük észre, pedig
hiába a sok kilátó előtte, ezt aztán tényleg kár lett volna kihagyni. Mind
építészetileg, mind a belőle táruló látvány miatt egy csoda, ráadásul én
kifejezetten szeretem azokat az ábrákat, amelyek 360 fokban megmutatják, hol
melyik hegy található. A gyengébb idegzetűeknek lehet, hogy itt nem érdemes a
Gulácsra ránézni, az ugyanis még előttünk van...
Bor és piac
Nekünk a Badacsonytördemic-Káptalantóti út tizenpár
kilométere bőven elég volt egy napra, így már Káptalantóti előtt átadtuk
magunkat az élvezeteknek. Belebotlottunk ugyanis az Istvándy
Pincészet elvarázsolt szőlőskertjébe, és a lábunk nem engedett
tovább. Csodás habzó rozét és olaszrizlinget kóstoltunk, magunk csapoltuk a
retro szódásüvegből a szódát, és a helyiek megengedték, hogy a birtok egyik
padján a bor mellé a hozott elemózsiát is elfogyasszuk.
Káptalantóti előtt
bor mellett falatoztunk a lemenő nap fényében
Megvártuk, míg a nap eltűnik a badacsonyi hegy mögött,
és már sötétben gyalogoltunk el a második pecsétért a faluba a Kert Büfébe -
kocsmába. Ezen a környéken egyébként városiaknak figyelni kell a nyitva
tartásra: a szőlőbirtok 7-kor zárt, a kocsmák általában 9-ig vannak nyitva, a
boltok pedig ünnepnapokon 7-9-ig. Mármint reggel! Éjjeli baglyoknak nem való ez
a környék!.
A híres Liliomkert piac
A korán kelőknek viszont jól járnak. A híres
káptalantóti Liliomkert
piac ugyanis már 8 fele megtelik élettel, 9-kor már kifejezetten
sokan vannak. Ha nem vigyázunk, erőn felül vásárolunk be a csodás házi kecske-,
tehén- vagy juhsajtokból, mangalicakolbászokból, házi rétesekből és
biozöldségekből
A piacon nagy az
élet, és jó a rétes
Mi egy ponton megálltunk, és a büfé felé vettük az
irányt, hogy a zsákmányt kiterítve házi sörrel kezdjünk el falatozni. Épp akkor
értünk oda, amikor a büfében már többen is étvágygerjesztő pálinka után
kuncsorogtak. Mi sem találtunk sehol, és a büfésnek sem volt. Egészen további
egy percig: a nagy igényre válaszolva hipp-hopp ott termett egy házi körtével.
Hát így megy ez itt.
Hegyi tumultus
Teli hassal a még ködös Káli-medencében indultunk
tovább a második napi távnak, amely meglehetősen vadregényes volt, alig egy
ember fért el a bozótban az úton. Egy ponton meg is ijedtünk a hangoktól: azt
hittük, vaddisznó közelít, pedig csak lelkes önkéntesek irtották a bozótot. Azt
mondták, körülbelül kétévente kell jönni tereprendezni.
Reggeli köd a
Káli-medencében
Vaddisznót egyébként egyet, őzet kettőt is láttunk az
út folyamán, sőt egy rókát is. A Balatonhenyéig tartó szakasz legjobb része a
szentbékkállai kőtenger, ahol valóban hatalmas szikladarabon lehet billegni, és
rengeteg kőitatót is találunk. Az Eötvös Károly-kilátó a szakasz vége felé
biztosan szép lett volna, itt azonban három turistacsoport torlódott: egy pesti
szórakozóhelyen nincsenek annyian, mint ott voltunk, így nem fértünk fel a
legfelső szintre.
Henye Henyén
Este Balatonhenyén álltunk meg, és a helyi kocsma
faliújságján pecsételés közben megállapítottuk, hogy a "Henyén
henyélni" szókapcsolat bizony nem csak nekünk jutott eszünkbe. A kocsma és
a bolt egyébként itt egyben van, ez sok környékbeli falura jellemző, és 9-kor
bezár.
A Balatronhenye-Nagyvázsony szakasz igazán kényelmes
levezetője a túrának. Lankás dombokon és sok helyen kilométeres, kényelmes
erdei műúton visz az út, amelynek során a Balaton-felvidéki erdei iskola és a
pálos kolostor romjai nyújtanak felüdülést. Ez a szakasz akár unalmas is
lehetne, ha nem lenne olyan gyönyörű a napfényben pompázó természet.
Nagyvázsonyban aztán a Kinizsi vár, a Kinizsi Bank, a Kinizsi Étterem és a
Kinizsi Söröző elhagyásával fel is lehet pattanni az egyik délutáni buszra,
hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése