Hát, ëccé vót, hun nem vót, az ópinarácos tengërën is túl vót, vót ëgy
uraság, mëg annak vót ëgy kocsissa. Ez az uraság sëhogy së tudott fiúgyerëkët csináni. Mind csupa
lány vótak. A Jánosnak mëghat-hét gyerëke, mind fiú.
Aszongya ëccé az uraság a Jánosnak:
- Idehallgass, János! Maj mëgbeszéjjük, hogy mikó, ëgy este bëeresztelek
én tégëd á nagyságos asszonhó, oszt csinájj nëkem egy fiú örököst. Ha sikerül, kapsz tûllem
tíz lánc fõdet.
- Az jó lësz! - aszongya a János.
Úgy is vót, ahogy mëgbeszéték.
No, emút a kilenc hónap, a nagyságos asszonná má fönt a bábaasszony, a
kastélnak mëg vót ëgy nagy elõszõbája, ott sétál lë-fõ a nagyságos úr mëg a János. Ëccé csak
nyíllik fönt a szobaajtó, osztkikaját a bábasszon:
- Nagyságos úr, fiú!
Örül a nagyságos úr, örül a János, megvan a tíz lánc fõd! Isznak ottan
mingyá, ëccé csak megint nyílik az ajtó:
- Nagyságos úr, még ëgy fiú!
Hú, még nagyobb az öröm. Ez má húsz lánc fõd! Hanem ëccé csak:
- Nagyságos úr! A harmadik is fiú!
Mëgrëtten a nagyságos úr:
- Te János! Ami sok, az sok!
Aszongya a János:
- Sëmmi ez, nagyságos úr! Ebasztam vóna én az egísz birtokot, csak
mëgcsúszott a lábam a parkëton.
1950-es évek Zenta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése