Érezted már a szádban a régmúltadban megtapasztalt ízek emlékét?
Én sokáig kerestem azt a paprikát, paradicsomot és hagymát, amit gyerekkoromban ettem öregapámmal, a présház árnyékos oldalához állított, durván gyalult, izgő-mozgó asztalon, miután megjártuk a hegyet, ami valójában csak egy dunántúli dombnyi magasságú volt.
Megnéztük miként érik a szőlő, s a sorok közé ültetett őszi- és sárgabarack fákat. A pince hűvösében minden hordót megmutogatott.
Kóstolgattunk...
A melegtől és a sok gyűszűnyi bortól megkótyagosodva leakasztottuk a gerendán lógó, tavaly ősszel még az udvaron visítozó disznónak a csirkeólban füstölt szalonnáját és a kék-fehér vagy piros-fehér kockás konyharuhába burkolt, öreganyám által sütött kenyér mellé téve, a szőlő végéből szedett éppen fejesedő vöröshagymával együtt jóízűen elfalatozunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése