A Nő....

- Te nő vagy?

Kérdi tőlem életem egyetlen igazi Szerelme.

Ettől kellően zavarba jöttem, no nem nagyon, csak éppen annyira, amennyire a helyzet megkívánja egy rendes és tisztességes nőcitől.

- Szóval nő vagy? - kérdi tőlem, miközben kedves mosolyától az arcán a sáfrány színű borosta vidám táncot jár.

- Naná, hogy nő. Csupán az nem mindegy, melyik nő. Az a nő, akiből nincs több, vagy tucatnő.

Hm...izé. Hát egyik se.

Amúgy imádom, ahogy se túl, se alul nem értékel.

Mert pontosan tudja az egyensúlyainkat. Hogy a világ és Isten bennünk van. Mert nem attól kerek a világ, hogy egyetlen karfiol sincs a combomon, fenekemen, derekamon, hanem a világ aköré igazodik tökéletessé, ahogy ő szeret. Bármilyen zöldséghez hasonlítva. Na nem zölden, de pont olyannak, amilyen.

Így lehetek az Ő klaudiasifferje, vagy andzselinajolija, mindegymár, bármelyik, egyik se szebb és jobb nálam jelenleg.

Na ez a nagy. Amikor attól tökéletes minden, ahogy szeret engem.

Hejjj.

Lehetek az aki vagyok. Nem kell sanyargató diétákba fognom, nem kell kés alá feküdnöm, nincs nyomás, nincs elvárás, csak elfogadás.

Ilyen az én tavasz illatú, sáfrány szakállú, kékszemű szőke hercegem, Ő.

Azért a nő ott van bennem.

Hogy pont az tartást és saját magammal szembeni vasfegyelmes elvárásokat, hogy nincs semmi nyomás rajtam.

Ha.

Tud valamit.

Ilyen gyengéden még soha senki nem hatott rám.

Tény és való, hogy fejleszt.

Így még az öregedést is vidáman fogom átvészelni.

Klónozzam, Drága Nőtársaim?