Nyugtalan éjszaka, bizonytalan reggel.
Végig kúszik rajtad a bánat.
Elnyomja gyomrodban a jól eső érzés bizsergését.
A bizonytalanság érzése mindenek közül a legrosszabb.
Talán a magányosság érzete múlja csak felül.
Végtelen, végtelen magány.
Hosszú sétány a magány fáival körülvéve.
Hulló levelek itt, ott.
Az út beszűkül távolabb.
Egyedül mész az úton.
Körülötted a csend, alkonyat, és az út végén a szűkület...,
Vajon mi van az úton túl?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése