Belenyaltál már, kóstóltad az életet?
Bizonyára.
Az anyukád is biztos mondta anno, hogy meg kell enni mindent a tányérodból amit eléd raktak,
nem lökheted el undorral magadtól.
Mindent meg kell enned az utolsó falatig.
Ha rám hallgatsz, ne szemezgesd,
mert akkor a végére marad a rágós rész.
Fordítva sem tanácsos tenni, mert mire a sok mócsing után,
a finom falatokhoz érsz, már nem fogod tudni élvezni.
Fogaid már kihullottak, remegő kezedben tartott villádról lehull a falat.
Edd azzal, amivel jólesik.
Ha kedved tartja késsel, villával, vagy nagykanállal.
Az sem gond ha puszta kézzel...
Ne feledd azonban, hogy más levesébe beleköpni több,
mint illetlenség.
Nos milyen a Te életed?
Remélem forró, mert az újramelegítés
csak a töltött káposztán segít.
Akkor a legfinomabb, ha nem érzed ki az ízeket egyenként,
mint mikor a szimfonikus zenekarból sem hallod ki
külön-külön a hegedűt, a fúvósókat.
Kavard fel, ne hagyd, hogy a sűrűje leülepedjen
és csak a lét kanalazd.
Oké, oké tudom a bölcsességet:
A lé határozza meg a tudatot.
Ha sótlan sózd meg!
Belenyaltál már?
Milyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése