Megemlékezés.....

Halottak napján égjen ez a gyertya azokért, akiknek senki nem gyújt gyertyát......

Más világok zajai ...

Furi volt.

A betegágyon fekve hangokat hallottam. Letűnt korok zenéit, csörgő telefonokat, babasírást, hörgő, fájdalmas sóhajokat, zenéket, be nem teljesült vallomásokat, örömkönnyek koppanását a padlón, fémes csörgést a műtétek eszközeiből...

Hallgattam.

Befogtam a fülem, mégis nagy volt a zaj.

Dokim az ágyam szélén ült, megfáradt volt, hirtelen megöregedett, de fényes jelenség, még, ha akkor, ott éppen fakónak is hatott a maga módján.

A branül a karomban feszített, a fejem szédült,

néha tudatomnál voltam, néha egész máshol.

Szép kis lift vitt a valóságból a messzeségbe.

Nem tudtam hirtelen, melyik szinten vagyok, de azt igen,

hogy ki-be mászkálok ott, ahol mások pénzért, áldozatokért jönnek ki-be, le fel.

Ez a tudatom volt.

Hogy majdnem bajba kerültem egy egyszerű kis rutinműtét altatásából.

De megjöttem.

Itt vagyok, és tapasztalatból tudom, hogy megöleltem

egy pillanatra az egész világot.

Zajos volt, hullámzott.

De néhány pillanatra az enyém volt.

Régi idők hídjai...

Puente Nuevo, Ronda, Spanyolország

Chengyang Bridge vagy Chengyang Wind-Rain Bridge, Kína

Kintai-kyo Bridge, Iwakuni, Japán

Ponte Vecchio, Firenze, Olaszország

Rialto, Velence, Olaszország

Károly-híd, Prága, Csehország

Khaju Bridge Isfahan tartomány, Irán

Ponte San't Angelo, Róma, Olaszország

Széchenyi Lánchíd Budapest, Magyarország

Öreg-híd, Mostar, Bosznia-Hercegovina

Pont du Gard Nimes, Franciaország

Tower Bridge London, Anglia

West Montrose Covered Bridge (Kissing Bridge) Ontario, Kanada

Pont Neuf, Párizs, Franciaország

Monsanto, a gránitsziklába vájt falu

Egy 1938-as nemzeti szavazáson  Monsanto lett "Portugália legportugálabb faluja"! A szigorú építési korlátozásoknak köszönhetően ma is évszázadokkal ezelőtti (600 éves) formájában várja látogatóit. Monsantot ugyan nehéz megközelíteni, de a gránit házak, a luzitán erődítmény romjai, a csodás panoráma és a varázslatos atmoszféra kárpótol mindenért.

Csak érezni kell....

Lassú léptekkel tartott a szülői ház felé. Fejét lehajtva gondolt arra, hogy vajon mikor jön el az a pillanat, hogy a karácsony, a születésnapok, a bármilyen családi ünnepségek közül valamelyik majd a megbékélésről fog szólni.

Kislányként mindig egy kis titkos helyre ment megnyugodni. Felmászott a fájára, lábait lóbálva dúdolta kedvenc dalát, amitől megnyugodott nap-nap után, amikor a szülei veszekedését meghallgatva, vagy éppen pont megszakítva kiszabadulni próbált.

Mindig megkapta a válaszokat valahonnan. És igen.

Idealistává vált. Beleringatta magát az elképzelt kis világába, bármennyire is tudta, hogy a háttérben mi a valóság, ő a saját kis dédelgetett milliőjét kereste.

Álmában, nappalában, óvodában, iskolában, aztán később a házasságában. Ami persze nem sikerült.

Az első.

De valahogy mindig tudta, hogy lesz egy másik, ami majd szép lesz, amiben megvalósítja kis terveit. Hiszen az, aki szenzitív a világra, hogy ne vehetné észre a vágyott boldogság minden kis rezzenését?

Mert az ott van. Az álmokban, a valóságban, az utcán egy galambtollban, egy-egy elé gördülő pénzérmében a földön, a sárban, a Nap világító sugarában..

Ott van.

Mint ahogy a szülőkben a lehetőség.

Mert felnőtt úgy, hogy a negyven éve alatt nem kapott sehonnan igazi biztonságot. Azt a fajta hazaérkezés érzését, amit minden gyermek a szülői ház elhagyásával a sajátjában teremt meg.

Van, aki képes arra, hogy a szülői minta nélkül megteremtse, mert tanult a generációs hibákból. Zsigerből érzi, hogy merre menjen.

De van olyan is, hogy tovább viszi a problémákat, amit a szülők nem voltak képesek megoldani.

És ma elgondolkodott, hogy hogy mentse meg őket.

Mert a fát kivágták, ahol mindig választ kapott a kérdéseire.

Pedig mennyire jó lenne, ha elvonulhatna, hogy valaki megsúgná a faágon, hogy mit kell tenni, amikor a szülők szorulnak tanulásra a gyermekeik felnevelése után.

Ki kit tanít? Mire tanít?

És rájött, hogy a tanítással is tanulni kell, és hogy a tűréshatárok megpengetése pont olyan zenélő hangszer,

mint az, amikor néma csend honol, passzív befogadás van az adományok dúskálása közben.

Neki nem ez jutott, - hanem az elégedettség.

Ami nem jut mindenkinek. Mert van, hogy megkapni látja a vágyott dolgokat, mégsem látja megbecsülni.

És van, hogy bármilyen formában kérnek, nem kapják meg onnan, ahonnan kérik.

Otthonról, munkahelyről, bárhonnan.

Mert elvárni sokkal könnyebb, mint elgondolkodni.

Elfogadni is nehéz, pedig milyen könnyű lehet.

Csak érezni kell, hogy mit és hol lehet..

Mese ....

Draco lejössz velem a tóhoz?

A pikkelyes lustán nyitja a kérdésre hasított pupilláját. Az orra hegyén óriás pillangó egyensúlyozik, mert egy hollóhajú kislány próbálja cirógatni.

- Picicsillag ne babratold a lepkét, mert ha libbent a szárnyával meglehet a világ másik felén szörnyű vihar kerekedik a libbenésből, és különben is tüsszentésre ingerelsz.

- Most akkor jössz vagy sem?

- Mindjárt indulok.

- Mindjárt, mindjárt! Folyton ezt hajtogatod. Lusta vagy!

Vagy nem is akarsz velem jönni, csak nem akarsz megbántani. Nyavalyás rozoga sárkány vagy!

- He he he, nagyon kritikus vagy ma. De ne feledd! A Te tested nem az enyém, a Te sebességed nem az enyém. A csiga sem irigyli a táltos vágtáját, és a paripa sem szánja a csiga araszolását, a világban mindketten rohannak a saját életük szerint.

- Jól van na. Most jössz, vagy sem?

Kirobbant a tüsszentés, a lepke eltűnt az orkánszerű légáramlatban.

- Megyek már.

A lassan nyugvó nap a narancs szín árnyalatába keverte a tájat. Minden tompán fénylett, a madarak lassan elhalkultak, álmos zsezsegéssé szelídült a nappali énekük. A fűszálak hegyén, és a pókmesterek hálóján egyre híztak a harmatcseppek.

Álomszép volt a táj, vagy csak egy álom volt csupán.

A tó, és partján ücsörgő két teremtmény, mint festő vásznán az elé képzelt világ mesealakjai.

- Dracó! Kérdezhetek valamit?

- Persze Kislányom.

- Miért nevezel kislányomnak?

- Ez volt a kérdés?

- Nem. Mást akartam kérdezni, de ez is nagyon érdekel. Na miért?

- Azért mert nincs itt és nincs most. Nem is vagyunk. Téged én álmodlak, engem pedig Te. De azt hiszem jó ez így, legalábbis nekem nagyon jó hogy van egy lányom.

- Én is szeretlek! De nem foglak apunak hívni. Te az én Dracom vagy. De azért leszek a lányod ha akarod.

- Megtisztelsz. Mond, mit szeretnél kérdezni!

- Ja! Hát azt, hogy miért bántják egymást az emberek?

- Ez egy jó kérdés. Meglehet nem is tudok rá pontos, és jó választ. De talán azért mert éreznek, mert lelkük van, és mert emberek. Meg aztán szeretnek, gyűlölnek, vágynak, és elutasítanak, elfogadnak, és megtagadnak. Szóval majdnem mindenért lehet bántani.

- És az fáj?

- Nagyon.

- És meg lehet gyógyítani?

- Igen.

- És ha meggyógyítom akkor az olyan mintha nem is lenne?

- Nem.

- Hogyhogy nem? Meggyógyítottam tehát nincs fájdalom!

A sárkány apró kavicsot pattintott le a part tövéből, élvezettel bámulta a kavics kristályain megtörő fény csillogását.

Tökéletes kő volt.

- Játszol velem? Fantáziásat?

- Azt hogy kell?

- Képzeljük azt, hogy a tó egy ember, a kavics a bántás, és az levegő a gyógyítás.

- De minek képzeljük ezt?

- Játszol vagy sem?

- Jó jó! Nem kell besértődni.

A pikkelyes mancs lassan a kislány tenyerébe zárja a csillogó követ.

-Most dobd be a vízbe!

A kő hangos csobbanással törte szét a feszített víztükröt.

-Látoda bántás hullámokat vetett, és már nem oly nyugodt a felszín, de a levegő mert nem mozdul újra kisimítja a tó felszínét, begyógyul a tó tükre.

-Igen Draco nekem van igazam, minden olyan mint régen.

-Valóban?

-Igen! Igazam van!

-Részben, mert amit látsz az valóban a nyugodt felszín. De vajon a bántáskavics eltűnt?

-Hogy mondhatsz ilyen butaságot? Ott van a tóban.

-Tehát nem vált köddé? Nem tűnt el? Csak Te nem látod.

De azért ott van! És minél több követ vetsz a tóba, annál kevesebb víznek lesz helye a mederbe, míg egy nap nem lesz már tó, csak sok-sok kő halmaza.

-De meggyógyult! Akkor mit csináljak, ha beledobtam?

Hogyan tudom jóvátenni?

-Semmit ne csinálj! De mind ahányszor követ veszel a kezedbe, gondolkodj el merre dobod. És néha simogasd meg a tó vizét, vagy hagyd, hogy a tó simogasson téged.

-Draco!

-Igen?

-Azt hiszem szeretném ha mégis Te lennél az én álombéli apukám.

-Jó! Az leszek Kislányom. De most már ideje hogy mindketten felébredjünk. Vár ránk a való világ. 

Gyufa művészet....

Mutasd a bögréd, kiderül hogy milyen vagy!

1. Csíkos bögre

A hangulatod gyakran ingadozik, ezért sokan kiszámíthatatlannak tartanak. Előnyöd, hogy mindig képes vagy a megújulásra, hiszen lételemed a változatosság. A társaságban általában kedvelt személyiség vagy, hiszen humoroddal még a legunalmasabb beszélgetéseket is képes vagy feldobni. Önelemező típus vagy, aki önmagában és az emberekkel való kapcsolataiban is keresi a harmóniát, sajnos, ha nem éred el rögtön, akkor képes vagy depresszív hangulatba kerülni, amiből elég nehéz kimozdítani. Ha fekete fehér csíkos bögrét választasz, akkor elegáns vagy, de néha túl komolyan veszed magad, míg a színes változatok vidámságot és életörömet közvetítenek az emberek felé.

2. Fémbögre

Leginkább a férfiak választják ezt a típust, hiszen szerintük nem kelt feltűnést, senkinek nem jegyzi meg könnyen, hogy ez hozzájuk tartozik és alig árul el valamit a személyiségükről. A bögre tulajdonosa valószínűleg céltudatos és határozott alkat, aki mindent megtesz a céljai elérése érdekében, általában precízen és keményen dolgozik. Magánéletében és karrierében is sikeres, hiszen kitartása nagyfokú szenvedéllyel párosul. Hátránya, hogy néha túl erőszakos és túl hamar feladja egyes céljait.

 

3. Állatos, figurás, esetleg feliratos bögre

Ha állatok vannak a bögréden, az azt jelenti, hogy egy igazán emberszerető, kedves személy vagy, akihez szinte mindig lehet fordulni, ha valami probléma adódik. Ha esetleg mesefigurák vannak a bögréden az arra utalhat, hogy még mindig őrzöd a gyermeki lelkületedet, naiv, de egyben kreatív vagy. A feliratos bögrék határozott életfelfogást rejtenek maguk mögött. Ha ezek közül a bögrék közül származik a tiéd is, akkor valószínűleg kedves és segítőkész embernek tartanak, aki ha komoly helyzetről van szó, határozottan tud fellépni a maga és a mások érdekében. Igazi barát vagy, akire mindig lehet számítani.

4. Pöttyös bögre

Ismét trendinek számítanak a pöttyös bögrék, leginkább a piros alapon fehér pöttyök a legkedveltebbek napjainkban. Ha a fekete-fehér párosítást választod, akkor határozott vagy, szereted magad körül a rendet és logikusan hozol döntéseket. Fegyelmezett vagy és tiszteled a feletted állókat. Ha színes bögrét választasz, akkor általában élvezed az életet és ezt az érzést szereted másokra is átragasztani. Általában szerencsés személy vagy, akinek nagyon sok barátja van. 
 

5. Sima, egyszínű bögre

Általában harmonikus, letisztult személyiségről árulkodik. Szereted az egyszerű, de nagyszerű dolgokat, így személyiséged és stílusod is klasszikusan kiemelkedő és visszafogott egyben. Általában egyszerűségeddel tűnsz ki a tömegből. Fegyelmezett vagy és általában csak akkor szólalsz meg, amikor annak értelmét látod, te általában nem szereted a felesleges csevegést. Konfliktuskerülő vagy, azonban ha mindenképpen ütköznöd kell valakivel, akkor igyekszel minél jobb kompromisszumot kötni, amely mindkét fél számára elfogadható. Mestere vagy az önkifejezésnek, de ez nem azt jelenti, hogy nincs megfelelő önkritikás. Az emberek harmonikus személynek tartanak, aki mindig tud egy-két jó tanáccsal szolgálni.

6. Üvegbögre

Tiszta és átlátszó. Őszinte ember vagy, aki mindig megmondja másoknak a véleményét, ezt általában szeretettel és kedvesen teszed. Nem tartod magad tökéletesnek, ezért ha valamit elrontasz, vagy valami nagyon jól sikerül, azt vállalod, és nem rejted el a nagyvilág elől. Gyakorlatias és bátor személyiség vagy, aki vezetésre termett, így ötleteidet általában mások valósítják meg a mindennapok során. Nagylelkű vagy, de soha nem hagyod, hogy visszaéljenek a jóindulatoddal, ha valaki mégis megteszi, valószínűleg már soha többé nem fog közel kerülni hozzád. Nagy tudásszomjjal és szorgalommal rendelkezel, igazi intellektuális alkat vagy.

7. Virágos bögre
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, tartja a mondásunk és ez igaz is, hiszen ha ilyen bögréd van, akkor valószínűleg kedves és jóindulatú ember vagy. Nyílt személyiség vagy, aki tele van energiával, ráadásul kreatív és állandóan sziporkázik az ötletektől. Önzetlen vagy, ezért vigyázz, hogy nehogy kihasználjanak. Előfordul, hogy rendetlen és hiú vagy, ezeken a tulajdonságaidon kellene változtatni.