Vannak dobozok, amik régen megélt élmények tárgyi emlékeit őrzik. Nekem is vannak ilyenek. Lenne több is, de az élet vihara elsodorta tőlem. Csak a másnak értéktelennek tartott darabok maradtak meg. Most újra előkerültek és itt vannak a polcomon, hogy nap mint nap, rápillantva, adjanak erőt...
Így került a kezembe ez a kavics is. Ajándéknak szánom, az eddigi 20 mellé. Már nem tudom, hol és mikor gyűjtöttük.
Az biztos, hogy együtt. Nem tudom milyen kőzet.
Egy ásványgyűjtő meg tudná mondani, de szinte biztos, hogy más számára értéktelen. Számomra azonban olyan, mint egy mozijegy. Ha a kezembe veszem, mintha régi filmek kockái peregnének előttem.
Jó így mozizni!
Mindenedtől megfoszthatnak, csak az élményeidtől, az emlékeidtől nem. Nem kell széfbe zárni, nem kell dugnosni, rejtegetni, rendőrségre bekötött riasztóval védeni...
Nem foglal helyet, mindig magadnál tarthatod, bármikor és bárhol előveheted, és nem kell attól félned, hogy valakinek megtetszik és elveszi tőled.
Szóval egy teljesen jelentéktelennek és értéktelennek látszó kavics a 21 évkő.
Mi ketten azonban tudjuk, hiszen együtt hajolgattunk valahol, valamikor a tengerparton sétálva.
Fogd a kezedbe, szorítsd a tenyeredbe...
Gyűjts Te is majd minél több ilyen kavicsot, ezt kívánom neked.
Isten éltessen fiam!
Tudod, szeretlek, ahogy egy apa csak szeretni tud...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése