Éjszaka van.
Pilláidra nem álom nehezül,
hanem könnyek ülik őket úgy,
mint meddő szádat a kíntól tompa
értelem homályán elnémult szavak.
Elmúlt ünnepeket siratsz,
míg véresre horzsolod azt a sebet,
melynek fájdalma talán egyetlen bizonyosság arra,
hogy igaz volt.
Hogy szép volt.
Hogy hiányzik.
Szívedbe beleharsog a csönd, bordád megsajdul,
és a kínhoz szokott dobogás egy pillanatig elül,
majd kiszakad belőle egy utolsó, fájó,
végtelen kiáltás a boldogság után.
Ha hiszel még benne, talán utolérheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése