Hát vót ëgy lány...(18)

Hát vót ëgy lány. Az fogadta, hogy ű nem mén férhő, csak olyan legínyhő, akinek két fasza van.
Hát szép lány vót.
A faluba meg vót ëgy legíny, az mëg aszondta, hogy:
 - Má pedig én evëszëm a Marcsát, ha addig élëk is!
Ehírësztőte, hogy nëki éppen két fasza van.
Úgy is csúfóták, hogy "Kétfaszú János".
Mëghallotta a lány is. Vót nëki ëgy kis testvéröccse, főbiztatta, hogy:
- Hallod-ë! Të gyerëk vagy. Eridj mán, oszt mikó a János mén hugyozni a kocsmába, të lesd mëg, hogy csakugyan két fasza van-ë.
Ugy is vót. A gyerëk ott somfordát, oszt mikó a János mënt pisáni, mënt ű is utánna. Csakhogy a János is észrevëtte a gyerëkët, kapcsót is, hogy mirű lëhet szó, osz mikó hugyozott, a két ujját odatëtte V-betű furmába a végihön, oszt épp úgy nézëtt ki, mintha két csivën gyütt vóna.
No, meg is lëtt a lakadalom.
Rákerűt a sor a nászéccakára. Annak rëndje-módja szërint e is hasznáták az ëggyiket.
Hanem oszt a mënyecske kezdi követeni, hogy hát:
- Hun a másik?
Aszongya a János:
- Mán në haragudj, hékám, mos mán mëg kő mondanom, hát kőccsön adtam az ëggyiket!
- Hát kinek?
- Hát a papnak.
Hát a mënyecske rëttent nagy patáliát csapott, hogy hát:
 - Éppen nászéccakára kőccsönanni! Mán mégiscsak!...
Mit lëhetëtt tenni, zsörtölődött, pörőt ëgy darabig, a legíny mëg, készülődés, lakadatom, nászéccaka - fáradt vót, elaludt.
Rëggel fölébred, tapogassa az asszony hejit, üres.
Hanem akkó mán nyílik a kapu, vágódik haza a mënyecske, de mán a kapuba pöröl:
- Ijen embër vagy te! Nem elég, hogy nászéccaka előtt kőccsönadod az ëggyiket, hanem méghozzá a JOBBAT adod kőccsön! Ha nem járok utánna, hát isten tudja, mikó jutottam vóna hozzá!