Érzem az avar illatát, lábam alatt felbolydult, ősz óta letapadt levelek az ösvényen.
Hallom a vadgalambok búgó hangját, csiripelő madarakat, mintha ők is a hosszú tél után így nyújtóznának.
Mélyen beszívom a levegőt.
Szabadság érzettel tölti meg a lelkem.
Öröm mindezt befogadni. Arcom a fény felé fordítom.
Még lomb nincs, bejut a fény. Virágot szedek ,mint annak idején gyermekkoromban, anyámmal, apámmal.
Az első Hóvirágot, Az Odvas keltikét, Majd a Gyöngyvirágot. Igazi, jó kis kirándulások voltak ezek!
Nem kellett hozzá pénz, utazás. Ott éltél benne.
Körül vett az erdő, mező.
Ha eső esett, az erdő illata beköszöntött a nyitott ablakon. Ismertem minden virágot, növényt.
Ma már sokat felejtettem.
A vágyat, hogy újra éljem, nem!
Emlékszem, ahogy beköszöntött az ősz, apám akkor is hozott elsőként virágot nekünk.
Neki nyílt az első Őszi kikerics is ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése