Úszni voltam és gondoltam pótolnom kell az elveszett kalóriákat.
A szendvicsek után a szokásos alma következett.
Elkezdem törölgetni közben néztem a helyi tv hirdetéseit.
Az almákat úgy kifényesítettem, hogy csillogtak-villogtak.
Ahogy fogtam, forgattam a kezemben a két almát,
eszembe jutott gyermekkorom egyik eseménye,
ami az almákhoz kapcsolódik.
Én 8 éves lehettem a húgom pedig 4 éves,
Mondanom sem kell, hogy mindig ott volt ahol én,
egy perc nyugtom nem volt tőle.
Általában irodást, tanárnénist szoktunk játszani.
Megkérdeztem tőle, mit játszunk?
Ő azt mondta: asszonyost!
Ez azzal járt, hogy kidekoráltuk magunkat.
Elloptunk egy doboz gyufát.....felét elgyújtogattuk,
de még mindig nem volt szép fekete szemöldökünk.
Akkor a húgomnak eszébe jutott, hogy a pincében van szén.
Persze öklömnyi darabok voltak, de jobb volt mint a semmi.
Nekiálltam a húgomat feljavítani, de vég nélkül vihorásztam,
ami csak rontott a helyzeten.
Már tiszta fekete volt a szeme felett ,
és még össze is ért a rajzolt szemöldök.
A zsebéből előkerült anyukám rúzsa,
de azt már a kis tökmag egyedül akarta csinálni egy törött tükörben.
No meg is volt az eredmény!!
Akkora szájat festett, hogy a füléig szaladt.
Én meg csak fetrengtem a nevetéstől!
Igen ám! De nem volt cicink!
Nosza, fel az almafára, mint az újdonsült majmok,
és kerestem megfelelő almákat.
Persze az én almáim egyformák voltak,
a húgomnak két különböző jutott.
Volt is ebből kemény vita, de nem engedtem!!
Hónaljban megkötöttük madzaggal, csak az volt a baj,
hogy minden mozdulatra kétfelé csúsztak az almák.
Magas sarkú cipőt is gyártottunk.
A szandálba a sarkunk alá félbetört kukoricacsutkát tettünk.
Ha tudtuk volna!!
Mivel összevesztünk, legalább 2 kört futottunk az épület körül,
és addig teljesen felsebezte a csutka a sarkunkat.
A játékból nem lett semmi, mint mindig.
A húgom sírva felrohant és árulkodott.
Olyan fertelmesen néztünk ki a hatalmas vörös szájjal,
a fekete kétújjnyi vastag összenőtt szemöldökkel,
ami a sírástól csíkokban lefolyt az arcunkra,
elöl egy alma, a hátunk közepén a másik,
hogy apukám szája tátva maradt,
majd vette a lapot és elkáromkodta magát:
"Azt a krucifixes hétszentségit mutter!
Hozzad már a fokhagymafüzért,
mert két istentelen ronda boszorkánykölök keveredett a konyhába!!!"
Mikor a tükör elé állítottak bennünket büntetésből,
1 óra hosszat ott kellett állnunk,
hogy csodáljuk a hülyeségünket.
Persze mi, ahogy a másikra néztünk szabályosan röhögő görcsöt kaptunk.
Egy ideig megvolt a böjtje, mert étkezéskor,
ha összenéztünk, elfogott bennünket a nevetés,
kifújtuk a levest a kanálból,
mire mind a ketten akkora fejbe verést kaptunk,
hogy kirepült a kanál a kezünkből.
Fogtam a két almát és jóízűen megettem.....nem lett cici belőlük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése