Kerékpár/út

Nyár van, igazi nyár, amolyan fagylaltot kívánós, szikrázón kék egű, a park smaragdzöld füve felett buja virágok illatfellegeit terelgeti a langyos szellő.

A gyöngykaviccsal felszórt sétányon egy lány biciklizik,

peckesen kihúzva magát teker lendületesen, rövid,

barackszín ruhája versenyt lobog mézszőke hajával,

valahová messze maga elé, a távolba néz, kedves arcán átszellemült mosoly, az a fajta, mely mögött mi, férfiak, szeretnénk azt hinni, hogy ősi titkok, bűbájos varázslatok rejteznek

- vagy csak egyszerűen szerelmes?

Meglehet, szerelem és varázslat valamely titkos dimenzióban épp úgy egy tőről fakad, mint a miénkben az anyag és energia,

de valamiért úgy hiszem, az a lány nemigen gondol ilyesmibe,

csak teker, teker egy rózsaszín mennyország felé és ki tudja,

talán hamarosan oda is ér.