Régebben volt egy olyan csajom, aki szerette, ha gyakorta bebizonyítom neki, hogy milyen bátor vagyok. Már pl. ugrottam le repülőről ejtőernyő nélkül (igaz, még éppen hogy csak felszállt, na de akkor is!), fenékbe rúgtam a szomszéd bulldogját, beszóltam az anyósomnak, megettem a csajom első gombapörköltjét, amikor a háziorvosom nyaralni volt, ittam alkoholmentes sört, és még számtalan bátor tettet vittem véghez.
Agyaltam is, hogy hogyan tudnám még jobban bebizonyítani, hogy milyen bátor is vagyok. Aztán kitaláltam: egy éjszakát a temetőben töltök, ébren!
Az elhatározást tett követte, egyik este kiballagtam a temetőbe, és leültem a vízcsap mellé. Vártam, hogy történjen valami ijesztő, amivel jól próbára tehetem merészségemet.
Egy ideig eseménytelenül teltek a percek, órák. Aztán, úgy éjfél körül valami huhogás félét hallottam, Azt gondoltam, biztos egy bagoly. De nem: egy fehér leples alakot láttam közeledni! Egy csuklyás, anyagtalan alakot, ami a föld felett lebegett felém. A csuklyán volt ugyan két lyuk a szemnek, de szeme nem volt az illetőnek, csak két sötét folt a helyén.
Amikor odaért, síri hangon megszólított:
- Mit keresel a temetőben, te halandó emberi lény, éjnek évadján? Most aztán biztosan megbántad, hogy itt vagy, látom rajtad, hogy nagyon félsz!
- Bizony, nagyon félek, mégpedig attól, hogy hascsikarást kapok a nevetéstől - mondtam ennek a izé... szellemnek -, mivelhogy olyan furán libegsz itt, mint a Jóska szomszédom, amikor többet ivott a kelleténél!
- No, majd megijesztelek én, és nem lesz kedved nevetni! - és hangosan hármat huhhantott. Ez biztos valami előre megbeszélt jel lehetett, mert azonnal egy csomó véres zombiféle alak bújt elő a temető mellékhelyisége mögül. Némelyik a hóna alatt tartotta kidülledt szemű fejét, másoknak pedig hátrafelé volt csavarodva a feje, és így háttal, de arccal jöttek felém. Mindegyiknek hosszú, véres körmei voltak, és ott hadonásztak az orrom körül.
Mivel ezt én nehezen viselem, hát belerúgtam az egyikbe, mire a zombi különböző méretű darabokra esett szét, a többiek meg jól elbújtak megint a klotyó mögé.
A szellem észlelte, hogy ez nem jött be neki. Megpróbálkozott hát mással, hogy megrémítsen. Azt találta ki, hogy odacsődítette körém az összes ördög haverját. Azok meg mindenféle produkciót bemutattak, hogy legalább a félelem leghalványabb jelét lássák az arcomon: forró vízzel teli üstöt hoztak, benne egy teljesen friss pácienssel, aki hangosan jajgatott, miközben tüzet raktak a pokolbéli fajzatok az üst alá, tovább puhítván a benne üldögélő szerencsétlent.
Én a szellemkéhez fordultam: - Ezzel megint nem mész semmire. Amióta Izlandon egyszer beleestem egy gejzírbe, azóta immunis vagyok a forró vízzel szemben, sőt, annyira megkedveltem, hogy egyenesen minden este abban fürdök.
Ekkor az egyik sátánfajzat megbökött a háromágú villájával, és éppen a bal fülem hegyét találta el, amire mindig is büszke voltam! Na, akkor betelt a pohár: kirántottam a kondérból a félig megpuhult vétkest, és a suhogó vizet az ördögökre lódítottam, és röhögve néztem, ahogy lejön róluk az összes szőr, és kilátszik a rózsaszínű seggük. El is húzták a csíkot íziben, még az edényt is ottfelejtették!
Amikor ezt a kísértet látta, legyintett a lepedője egyik ujjával, és ezt mondta:
- Ez még semmi nem volt, most figyelj: azt látom a jövődben, hogy az ex feleséged megjelenik majd nálad egy ügyvéddel, és el fogja vinni majd a hűtőszekrényedet, a franciaágyadat, meg a tévédet is!
- Hja - mondtam -, ha te látod a jövőt, akkor biztos a jelent is. És akkor tudod, hogy két ágyam van, tehát a másikon még mindig alhatok és szeretkezhetek, hűtőből szintén kettő van, úgyhogy a maradékban le tudom majd hűteni a sörömet. Tévéből szintén marad egy, az az egy meg épp elég ahhoz, hogy megnézzek benne egy jó kis futballmeccset.
Erre már a csuklyás izé se tudott mit mondani, lemondóan legyintett az üres lepedőujjal: - Látom, emberemre akadtam. Lehetnénk haverok is, én éjjelente itt vagyok, ha kijössz, dumálhatunk. Szóval szereted a focit? És melyik csapat a kedvenced?
- Hát a Fradi! - válaszoltam.
Ezen aztán kissé elbizonytalanodott újdonsült haverom. - Te komám, én azt hallottam felsőbb helyekről, hogy a Fradi az idén se jut fel az NB-I-be!
- Anyádat ijesztgesd, te köcsög szellem! - kiáltottam fel elszörnyedve, és most aztán jól be voltam tojva! - Otthagytam temetőt, szellemet, budi mögött bujkáló zombikat, és hazaszaladtam. Beugrottam a még meglévő franciaágyamba, fejemre húztam párnát, paplant, hálósipkát, de még a bajuszkötőt is, és remegve gondoltam vissza a temetőben eltöltött órákra.
Még a barátnőm is elhagyott. Ki akar egy ilyen gyáva alakkal együtt élni?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése