Bugyi lëtolandusz! Lëfëkendusz!..(+18!)

 

 

Régëbben, még abba a bőgatyás világba történt.

Még a papok úgy jártak, hittérítés mëg mindën...
Nem nagyon vót, hogy ëgy faluba maj mëgállapszik a pap.
Vót ëgy asszonnak ëgy lánya.

 

 

Hát mëg kék gyónni.

Aszonta az anyja:
- Maj ha tanákozó olyan embërre, akinek van olyan görbe bot a kezibe, mëg úgy lë van terítve, olyan szűrféle van rajta, azt állítsd lë, anná mëg birsz gyónni. Mëg föloldoz.

Jó van, mén a lány, tanákozik ëggye.

Ez biztos pap!

Lëszólíjja.

Az mëg juhász vót, mingyá kapcsót.
- Jó van, lányom, kiszëdëm én belüled a vétkët! Ékezdëtt oszt vezényőni a lánnak:
- Të csak csinádd, amit én mondok!
Ojan búzatáblák vótak. Nagy. Má kezdëtt zsëndűni. Ékezdte a pap mondani:
- Búzába mënendusz! Bugyi lëtolandusz!

 -Lëfëkendusz! (Dallammal.)
A lány oszt csináta. Akkó ű saját magának is:
- Gatya lëtolandusz! Lëtérbetyándusz! Bunkó bönyomandusz! (Dallammal.)
Bënyomta nëki. Évégezte. No oszt hazamén a lány.

- No, kislányom?
- Jaj, édësanyám, jó hogy ekudött gyónni!

- Képzejje e, ijen vétkëket húzott ki belülem a plébános úr ë! (Mutatja.)
- Az anyádba az istent, akkó az tégëd mëgbaszott!
- Nem, nem - aszongya -, csak fölódozott.
- Csak a vétkeket húzgáta ki belülem.