Egy nyári nap reggelén.....

　

Még alig kúszott a szomszéd ház vörös cserepei fölé.
Az elhúzott függöny mögött ülök, de így is érzem erejét.
Arra gondolok, télen is ilyen a látványa a tiszta felhőten égen, mégis... ...mégis másként melegít, forrósít át.

Testem, lelkem. Mint egy szilaj, duhaj fiatalember, aki nem árnyalt lágy színeivel, hanem mindent elsöprő, duzzadó erejével imponál.
Már pirkadatkor mutogatja muszkliait, délre már nem lehet bírni vele. Este sem hagy békén.
Emléke fülledtsége - ágyba bújva - ledobatja rólunk rongyaink. Izzadó testünk lucskos birózásra vágyik.
A levegőt ventillátor, lelkünket vágyaink kavarják.
Reggelre gyűrött a lepedő.
A zuhany felidézi, lemossa az éjszaka vágyait,valóságát.
Leülsz az aszalod mellé.
Balodon kávé...
Gőzölög.
Az első korty már átöblítette lelked véredényeit.
Az elhúzott függöny mögött is érzeni erejét.

Még alig kúszott a szomszéd ház vörös cserepei fölé...