Minap dolgoztam fent Bp .déli pu-ról indultam este a 21,01 kor személyvonattal
Pusztaszabolcsra.
A vonat előkészítése közben oda jön hozzám egy fiatalember és
hát a következőket mondja...
- Jó estét kívánok ne haragudjon, hogy leszólítom, de
szeretném megkérdezni hogy el tudok még jutni a mai nap folyamán Dombóvárra,
mert itt laktam Pesten csak édesanyám kidobott családi problémák miatt és
édesapámhoz szeretnék valahogy eljutni. Lassan két napja itt csövezek
Pesten.
Töbször is oda mentem a kollegáihoz,de egyikőjük sem vitt el.
Itt aludtam
a metró aljában éjszaka...és hát szó ami szó nem ettem semmit két napja.
Ezt a
történetet végig hallgatván elmondtam neki, ha gondolja én elviszem haza de
csak úgy hogy most este eljön velem Sárbogárdig elintézem, hogy a szerelvényben
aludhasson és reggel velem jön tovább Dombóvárra.
Azt mondta hogy nagyon
megköszöni hogy segítek rajta. Adtam neki egy 500-ast hogy a még nem indul a
vonat, addig vegyen magának valami pogácsát...
át le értünk Sárbogárdra
elintéztem hogy a vonaton aludhasson. Majd másnap reggel 4-35kor indulunk.
Szintén készitem elö a vonatot egyszer csak jön oda hozzám a fiatal ember és
hát közli velem, hogy ő bizony próba vásárló. Kicsit meglepődve csak annyit
tudtam neki mondani, hogy én nem csak jegyvizsgáló vagyok hanem ember is...
És ha
valaki oda jön hozzám azt mondván, hogy kidobta az édesanyja az apjához szeretne
eljutni Dombóvárra két napja nem viszi el senki, mert nincs semmilyen személyes
irata nála ráadásul két napja nem evett...
Én elviszem!!
Lehet hogy sokan most
azt mondják a kollegák közül, hogy ez nem normális, hogy ilyet le ír közösségi
oldalon... de én úgy érzem EMBER maradok ezek után is......
/egy vasútas bejegyzéséből/

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése