Büszke vagyok arra, hogy somogyi vagyok.
Nálunk a zöldborsó
az cukorborsó, és a sárgabab az spárga. Töszmörögni, szöszmötölni szoktam, amikor készülök
valahova és ezzel a szóval kifejezem, hogy nem sietem el a dolgokat. Nálunk
minden szörp málna.
Ha azt mondom, faragó, mindenki tudja, hogy valójában a
hegyezőről beszélek... nálunk a befőttesüveg dunsztosüveg.
Mi tányérAt kérünk,
nem tányért.
Ha elmegyek vásáni, általában megérem hazavinni.
Ha azt mondom,
hogy tixó, mindenki tudja, hogy a celluxra gondolok.
Ha valami akadál, odébb
teszem.
Amikor azt kérdezem, hogy "mire értél haza?", akkor
tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy hány órára.
A kapucni nálunk kucsma,
a hömbölödni szót pedig a legurul-ra mondjuk.
Mi a hegyre megyünk ivás és
bulizás képpen devendérozni nem pedig a szőlőbe.
Mi fönek megyünk, meg lenek és
sokszor futkozunk is e két irány között.
Igen és a hidegtől kiborsózik és nem
lúdbőrös lesz.
A dzsindzsás szó teljesen elfogadott magyar szó, amiről tudjuk,
hogy a gazos susnyást jelenti.
Nálunk hóharmat csípi meg a sütőtököt és nem a
dér! ”
Ne csikálj!”- ez a ne csiklandozz.
Ja, és a legjobb falat nem a
kenyérvége, hanem a gyürke vagy csücske!
ÉS ÍGY ESIK JÓL, a rossebb vigye e!
Tájékoztatásol: Somogyország megyeszékhelye KapoZSvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése