A C-vitamin gyógyít. A rák-ölő liposzomális C-vitamin otthon is elkészíthető- recept!

Mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, barátja  aki ettől a betegségtől szenved. Ezért kérek mindenkit, hogy ossza meg ezt az információt másokkal, hogy hozzájuk is eljuthasson ez a gyógymód. Egy 2008-ban közzétett, de figyelmen kívül hagyott tanulmányban a liposzomális orális dózisú C-vitaminról brit kutatók kimutatták, hogy egy bizonyos vérkoncentrációban ez a vitamin nemkívánatos mellékhatások nélkül rákölő hatással rendelkezik. Korábban a National Institutes of Health kutatói azt állították, hogy a C-vitamin maximális koncentrációban orális bevitelt követően nem elegendő ahhoz, hogy rák-ölő hatást érjen el. Most brit kutatók igazolni tudták azt, hogy képesek elérni olyan vérkoncentrációt ami maximális és az adott tartományban szelektíven toxikus a tumorsejtekre, azonban az egészséges sejtekre nem mérgező! A rák különböző formáiról szóló tanulmányok kimutatták, hogy a vér C-vitamin tartalmának maximális mennyisége mellett igenis 30%- 50%-os rákos sejt-ölő hatása van. 

Összehasonlításképpen, az FDA által jóváhagyott rákellenes gyógyszerek akkor minősülnek gyógyszernek, ha a tumorokat 50 %-al már összezsugorítják. Stephen Hickey és Hilary J. Roberts kutatók az “Ascorbate: The Science of Vitamin C” “Az aszkorbát: a C-vitamin tudománya” című írásuk a “Journal of Nutritional & Environmental Medicine”-ben megjelenve kifejti, hogy még ennél is magasabb koncentrációjú C-vitaminszintet lehet elérni… háromszor annyit, mint amit a maximumnak gondoltak, ismételt orális dózisokkal. Linus Pauling, a kétszeres Nobel-díjas tudós alkalmazott először intravénás C-vitamint rákos betegek életének meghosszabbítására. 

Próbáljon valaki csak egyszeres Nobel-díjas tudós lenni! Ha másnak nem, hát neki mindenképpen hinnünk kell. Mindez viszont 1978-ban volt. Ma 2014-et írunk. A szomorú a dologban az, hogy a C-vitamin gyógyerejét azóta a szőnyeg alá söpörték, eltitkolták. 

Ezért minden orvos “csak” vitaminként gondol rá. Csupán a közelmúltban vetődött arra fény, hogy az intravénás és a liposzomális C-vitamint rákterápiák kiegészítőjeként használják. Hickey és Roberts kutatók szerint a liposzomális C-vitamin a bélben és a májban is felszívódik, mielőtt kibocsátódik a véráramba és ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy a liposzomális C-vitamin az orális terápiában is hatékony legyen. Egy másik fontos tényező az, hogy ajánlott korlátozni a szénhidrátok fogyasztását (finomított cukor), amely a vitamin orális felszívódását gátolja. 

Egyébként sem célszerű túl sok cukrot fogyasztani, mert a rákos daganatok növekedését bizonyítottan táplálják a szénhidrátok. Más szóval: a rák imádja a cukrot! Dr. John Ely, Washington egyetem emeritusz professzora kimutatta, hogy a cukor kimeríti a fehérvérsejtek C-vitamin tartalmát és mozgásukat lassúvá teszi. A fehérvérsejtek azok a sejtek, amelyek megtámadják a tumorsejteket és elpusztítják azokat.

 Ebben a tanulmányban a kutatók 1 gramm (1000 milligramm) kis zacskókban forgalmazott lecitinben kapszulázott C-vitamin port (foszfatidil-kolin és aszkorbinsav) használtak, amelyet a Livon Laboratories állitott elő Hendersonban, Nevada államban. A brit laboratórium (Biolab, London) több ezer C-vitamin vizsgálatot végzett az elmúlt 10 év alatt. 

A vizsgálatok megerősítik, hogy a 20 grammos és 36 grammos orális C-vitamin adag, amelyet Hickey és Roberts kutatók mértek, jóval magasabb vér koncentrációt éredményezett, mint amit valaha korábban megállapítottak. 

A gyakran ismételt adagolással pedig kikerülhető az egyszeri masszív dózis nemkívánatos mellékhatása: a hasmenés. 

A C-vitamin rák-ölő mechanizmusa egy tranziens előállításával valósul meg. A kötőszövetekben hidrogén-peroxid keletkezik (nem a vérben), amely ezután elpusztítja a tumorsejteket és ezt követően ártalmatlan vízzé alakul, biztosítva a terápia nem mérgező kimenetelét. 

Mindezek után számomra szinte teljesen nyilvánvaló, hogy az orvosi közösség vonakodása a C-vitamin terápiával kapcsolatban csak arra fogja ösztönözni a legtöbb rákos beteget, hogy a C-vitamin terápiát otthon gyakorolja. Egyik kedves olvasónk már be is küldte receptjét.

 Véleményét és azt a módszert ahogy ő laboratórium nélkül is el tudta készíteni a liposzomális C-vitamint a most megalapult NaturaHirek fórumon olvashatjátok:

 http://naturahirek.hu/forum/viewtopic.php?f=6&t=8 Források: http://informahealthcare.com

Olvass többet itt: http://naturahirek.hu/c-vitamin-gyogyit-rak-olo-liposzomalis-c-vitamin-otthon-elkeszitheto-recept/ | Natura Hirek

FENSÉGES BUKTA GÖMBÖK....

Hozzávalók:

- kb. 2,5 dl langyos tej

- 3 dkg friss élesztő

- 5 dkg porcukor

- 25 dkg finomliszt

- 25 dkg rétesliszt

- 1 csipet só

- 2 db tojás

- 10 dkg puha vaj (vagy margarin)

+ házi szilvalekvár vagy házi sárgabaracklekvár 

A hempergetéshez:

- 10 dkg olvasztott vaj

- kb. 15 dkg darált dió

A tésztát lehet a kenyérsütőgépben is dagasztani, majd dagasztás után kikapcsolt gépben duplájára keleszteni.

Kézi dagasztásnál:

1. A tejben felfuttatom az élesztőt pici cukorral. A liszteket átszitálom és a többi cukorral, sóval összekeverem, ráöntöm a tojásokat, majd a puha vajjal és az élesztős tejjel összegyúrom és alaposan kidolgozom. (A tészta jó lágy maradjon - nagyon lágy, de ne ragacsos. Bár ha picit ragad, az nem baj, legfeljebb nyújtáskor jobban alá kell lisztezni, hogy ne ragadjon le a nyújtótáblára.)

Duplájára kelesztem.

2. Lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtom,  7x7 cm-es négyzetekre vágom  (30 db legyen belőle), melynek közepére halmozom a házi lekvárt, feltekerem, két szélét behajtom, lenyomkodom, hogy ne folyjon ki belőle a lekvár sütés közben (gömböket formálok).

3. Az olvasztott vajat egy 25x35 cm-es tepsibe öntöm, a buktákat alaposan megforgatom a vajban, és meghempergetem a darált dióban, majd szorosan egymás mellé sorakoztatom.

4. A tepsiben még kb. 15 percig kelesztem, majd előmelegített 180 fokos légkeveréses sütőben 20 percig sütöm. (A sütési idő sütőfüggő, a 20 percet magamnak írom le - sima sütőben kb. 25-35 percig sülnek a bukták.)

Körülbelül a sütési idő felénél - amikor a bukta teteje már szép aranybarna - letakarom a tepsit alufóliával, hogy a teteje ne égjen meg, de belül még süljön tovább.

5. Porcukorral meghintve fogyasztható.

Sütés előtt              ...és után

Büszke vagyok arra, hogy somogyi vagyok. 

Nálunk a zöldborsó az cukorborsó, és a sárgabab az spárga. Töszmörögni, szöszmötölni szoktam, amikor készülök valahova és ezzel a szóval kifejezem, hogy nem sietem el a dolgokat. Nálunk minden szörp málna. 

Ha azt mondom, faragó, mindenki tudja, hogy valójában a hegyezőről beszélek... nálunk a befőttesüveg dunsztosüveg. 

Mi tányérAt kérünk, nem tányért. 

Ha elmegyek vásáni, általában megérem hazavinni. 

Ha azt mondom, hogy tixó, mindenki tudja, hogy a celluxra gondolok. 

Ha valami akadál, odébb teszem. 

Amikor azt kérdezem, hogy "mire értél haza?", akkor tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy hány órára. 

A kapucni nálunk kucsma, a hömbölödni szót pedig a legurul-ra mondjuk. 

Mi a hegyre megyünk ivás és bulizás képpen devendérozni nem pedig a szőlőbe. 

Mi fönek megyünk, meg lenek és sokszor futkozunk is e két irány között. 

Igen és a hidegtől kiborsózik és nem lúdbőrös lesz. 

A dzsindzsás szó teljesen elfogadott magyar szó, amiről tudjuk, hogy a gazos susnyást jelenti. 

Nálunk hóharmat csípi meg a sütőtököt és nem a dér! ”

Ne csikálj!”- ez a ne csiklandozz. 

Ja, és a legjobb falat nem a kenyérvége, hanem a gyürke vagy csücske! 

ÉS ÍGY ESIK JÓL, a rossebb vigye e! 

Tájékoztatásol: Somogyország megyeszékhelye KapoZSvár