Elég ha bólintsz...

 

Ma éjszaka, álmomban a padlásodon jártam.
Sok mindent tudnék írni arról a padlásról.

A felfelé vezető kikopott lépcsőről.
A fordulóban arcod elé ugró, sűrű pókhálóról.
A padlót belepő finom porról.
A langy melegről.
A szárítókötelekről.
A gerendákról.
A múlt még élő rekvizitumairól.

Már annyian megírták, filmre vették, ezért én most:
Nem írok a hangulatról.
Nem írok az érzésről. Nem írok a megroppanó padló keltette szívdobbanásról.
Nem írok a rátalálásról.

A lényeg, hogy itt van.
A kezemben tartom.

Sorsod könyvét.

Még nem nyitottam ki.
Még nem lapoztam bele.
Akarod, hogy olvassak belőle Neked?

Csak Neked?

Nem kell, hogy szólj, elég ha bólintasz.

                                                                         Borek