Ami biztos, biztos.....(+18)

 

 

Ez mëg úgy történt, hogy szállásóva vótak az ëgyik faluba katonák. Szömet vetëtt a kapitány az ëgyik mënyecskére.
A mënyecskének az ura munkásembër vót, kétkezi munkás, rëggel elmënt, este gyütt haza - a kapitány odaszokott.
Majd a munka közbe az embërëk kezdték maguk közt beszégetni, me kiderût, hogy a mënyecske a kapitánnyal összeszûrte a levet.
Mondják oszt nëki ott a munkába:
- Hallod-ë! Így és így áll a helyzet! Tudsz-ë rúlla?
- Nem hiszëm! - asz mondja.

- Az én feleségëm, az mikó haza mék; a nyakamba ugrik, körucsókol, vacsorával vár, meleg vacsorával. . .
- Há-á! - aszongyák.

- Éppen ez az! Ekkó csap bë! - aszongya

- Az csak hízelgés!
Hát, majd az embër hazaér, ekkor is persze, mint mindën este ëgyformán az asszony, nyájassan, kedvessen, ​majd mëgvacsorázik az embër... bántja a dolog...
- Hallod, hé! Valami itt nincs rëndjin!

- Micsoda? - kérdi az asszony.
- Azt beszélik, hogy të a kapitánnya jóba vagy! Jár hozzád nap közbe, mikor én odavagyok dógozni!
- Ugyan, hé! Hát hogy gondóhatsz ijet?! Látod, hogy mennyire szeretlek! Meleg vacsorával várlak, csókot adok, mikó 

hazaérsz..
- Igen, ez mind szép, de asz mondják ez csak kétlakoskodás.

- Ha nem mondod mög - mondja - mögverlek! De nagyon!
Hát a végin sírva fakad az asszony:
- Hát tudod, úgy történt, hé, hogy ez az embër fõ van fegyverkëzve.

- Kardja van! Lõfegyvere van!
- Bëgyütt és asz mondta, hogy õneki aki nem engedelmeskëdik, a fegyverit hasznájja!
- Hát mit vót tënnëm? - aszongya.

- Nem vót, aki mëgvédjön, muszáj vót csele këdni úgy, ahogy õ
mondta.

- És - mögtötte velem!
- Mögtötte?

- Mög.
- Henem - aszongya - ha të mëg akarsz védeni, maradj itthon a munkábú mámma! Védjé mög!
Hát így is történt.
Az embër elhatározta, hogy (má csak azé is, hogy

möggyözõdjön)​ itthon marad.
Igen ám! De a ravasz asszony, mikó tudta, hogy az üdõ eljön már, hogy szokott gyünni, kapta a kánákat, vizes kannákat, elszaladt a kútra, és sikerût mëgseppenteni, a kapitány éppen má gyütt akkó.
- Csak gyûjjön egész bátran! Itthon van az uram, csak lëgyën eréjös, majd oszt mëglátják.
Igy is történt.
Persze a kapitány lassan ballagott, az asszony mög sietött. Hamarább hazaért a vízzel.

Asz mondja az urának:
- Készûjj el mindönre! Gyün a kapitány!
Hát az embër aztán fölugrott, amit esak keze ügyibe tudott kapni, fejszét, baltát, vasvellát, ásót, lapátot, odakész​ítëtt mindën szërszámot, amivel majd mëgvédi az asszonyt.
Oda is ér a kapitány, ahogy odaér, berúgja a kaput, az udvaron má káromkodik:
- Aki neköm nem engedelmesködik, agyonlövöm!

- Szétvágom a kardda!

- Në próbájjon ellenem sënki...!
Az embër erre mëgszöppent, szögény:
- Jaj, asszony! Hova lögyek? Mi lögyön velem? Hova bújjak?

- Há në bújj e! Védjé mög!

- Hát ki véd ëngëm mög!?
- Hát... bújj bë az ágy alá...

- Ha mán nem akarsz mögvédeni, há...

- Most mëgin magamra hagysz? Pedig itt vagy!
Az embër bë az ágy alá gyorsan, pontossan az az ágy alá, amejjikön maj lësz a támadás.
Úgy is történt. A kapitány, ahogy odaért, durván nëkiesëtt az asszonynak, a látszat kedviér.

Föllökte az ágyra:
- Aki neköm nem engedelmesködik, agyonlövöm! Lëvágom a karddal!
És hát... mëgtörtént. Méggyakta az asszonyt. Az embër mëg az ágy alatt vót.
Az asszony persze adta az elõkelõt, siránkozott.
No, maj mikó megtörtént, elmënt a kapitány.

Fölemeli a lepedõt az asszony:
- Hé! Itt vagy?

- Itt vagyok!
- Há gyere ki! Mán elmënt!
Kibújik az embër.
- Há - aszongya - látod-e, hogy mijen goromba? Mijen erõs.

- Valami dalia embör löhetött a kapitány.
- Há - aszongya -, nem fété az ágy alatt? - kérdezi az asszony.
- Dehogynem!
- Nem fété, hogy rád szakad az ágy velünk?

- Dehogynem!
- Hát oszt... mi csinátá?
- Há-á-á! - aszongya az embër. - Vót itt ész, asszony!

- Há mi csinátá? Mondjad má!
- Négykézláb átam! -- aszongya.

- Hátamat nökifeszítöttem az ágy ajjának, és úgy tartottam! Ami biztos, biztos!

 
 

1980 Csóka, Banka János (1910