*Sötétkék iskola blues...

kurva jó!!!!!

mert nem én írtam.

Gyűlölöm a vasárnap estéket.

Apa hazaszállít az új családból a régibe, ami anyából és nagymamából áll. Néha Krisztiánból, de ő gyakran marad apáéknál, mert megvásárolták a szeretetét.
Apáéknál gépezhet kedvére, senki sem szól rá, ha rákattint a kis karikára, hogy „elmúltam már tizennyolc éves”.

Nem múlt, de vannak dolgok, amelyekről nem kell tudnom. Ami engem illet, nekem nincs panaszom a pucér nők miatt, örülök, ha Krisztián boldog.

Képes az egész éjszakát eltölteni úgy, hogy mereven bámul maga elé és kattintgat, és ilyenkor másnap egy kicsit be vagyok csavarodva, mert nem volt meg az éjszakai pihenésem.

Már hatéves koromban figyelmeztettek, hogy az önsajnálat hitvány dolog, de sohasem szenteltem különösebb figyelmet ennek a tanácsnak.

Mindig is nyugodt lélekkel tudtam sajnálni magam.

Hétfőn ötödikes lettem, lassacskán eltelik az egész élet. Anyámékat is megviselte, vitatkoztak, kinek mennyibe kerülök. Csak rágtam a radírgumit, a franc se gondolta, hogy ilyen sokba van manapság egy ötödikes.

Ahogy hallgattam, több évet öregedtem.

Egy az, hogy semmi nem jó rám, ami negyedikben.

Kettő, hogy nincs már sötétkék iskolaköpeny, bár apa szerint még az sem kizárt, hogy lesz, olyan, mint a szerelő overallja, hogy elfedje a politikai és egyéb különbségeket, és igazságot teremtsen, főleg az olyan rohamosan romló családoknak, mint a mienk. Meg volnék elégedve egy olyan kék szerelős ruhával, ennél szebbet elképzelni sem lehet.

Kevéssé tisztázott, hogyan teremt egyenlőséget.

Telófronton például elég kusza az osztályunk, van, aki feltölthető vacakkal mászkál, van, aki az okostelefon mellett táblagéppel is villant, kész hányinger.

Én úgy gondolom, a legjobb, ha Krisztián megunt kütyüit használom, kamionról megcsapott cuccok, azt sugallják,

hogy mégiscsak sikerült nekem az élet.

Anyám óbégatott, hogy nem tud minket beiskolázni, és veszekedett apával, aminek kicsit örültem, mert végre tisztán látszott, milyen erősen foglalkoztatom őket.

Elkérték az üzenőt a vásárolandók listájával a napi csere tornacuccal meg az ebédpénzzel.

Próbáltam jó képet vágni, hogy tartsam bennük a lelket.

Apa hadonászott, felizgatta magát, neki ugyanis a másik családjában is van kettő, és azokat is muszáj taníttatni. Krisztiánnal együtt az összesen négy, pedig belőle úgy sem lesz senki, mert nincsenek meg hozzá az eszközei.

Vagy apának nincsenek, ilyen körülmények között nem lehetett érteni, ki mit üvöltözik.

Nemigen tudom, mit lehetne tenni, azok után, hogy apának nincsen munkaadója, és ettől úgy érzi magát, mintha egy darab szar volna.

Kapkodta a levegőt, izzadtságcseppek jöttek a homlokára, mindezt azért, mert nem kaphat hozzánk támogatást.

Anya ordított, hogy mindenben neki kell helytállni.

Rühelli, hogy az ő munkaadójának kell az iskolakezdést támogatni, pedig ha engem kérdeznek, jobban szeretnék az egészből kimaradni.

Legszívese​bben Géza úrtól tanulnék, aki sokszor alszik nálunk a tárolóban.

Nagyon intelligens ember, tőle tudom azt is, hogy a krokodilusok szervezete antibiotikumot termel.

Azon a véleményen van, hogy minden őszt túl lehet élni. Egyszer lent, máskor fent.

Abszolúte biztos e felől.

*Név és cím a szerkesztőségben.