Kimért nyugodt, mozdulatok, sehol vad szilaj rohanás,
harsány nyerítés.
A idillien giccses kompozíció egy pillant alatt eltűnik.
A távolság nagy, a részletek a pára jótékony ködébe vesznek. Csak a körvonalak rajzolódnak ki.
Az egyik paripa a másik háta mögött legelészik.
Aztán csak az látszik, hogy két mellső lábát,
már a másik hátán nyugtatja.
Szoborszerű mozdulatlanságnak tűnő pillantok.
Csak a sörények himbálódzásából látszik, hogy nem az.
A másik ló, fejét felemeli a legelészést abbahagyva, egykedvűnek látszik.
Úgy tűnik, mintha egykedvű beletörödéssal,
odaadóan tűrne.
Nem telik bele talán fél perc sem és a kép ahogy összeállt,
úgy az egyik pillanatról a másikra szétesik.
A lábát pihentető ló már fejét lehajtva legelészik tovább.
A másik még nyakát hátrajatva vet rá egy pillantást,
és ő is folytatja tovább a harmattal teli fűszálak nyírbálását.
Letépnék egy fűszálat, hogy elrágjam.
Én is érezni, átélni szeretném az érzést, milyen lehet legelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése