Látod? Így kő mëg b.szni!...(18...)

 

Vót ëgy embër mëg ëgy asszony, mëg azoknak vót ëgy fiuk. Öregëk vótak mán, az embër mëg az  asszony.
Aszongya ëgyszër a gyerëknek az anyja:
- Nosűjj mëg, fiam! Lëgyën, aki mos, főz, fótoz rád! Hát jó van.
Gyün ara ëgy szabadságos katona. Éppen náluk kért szállást. Adtak is nëki szívessen,  összemelegëd​​tek ott...
Mondja oszt az embër:
- Hajja, vitéz úr! Nősíjjük a fiunkat! Nëkünk nincs más rokonunk úgysë! Maradjon itt ëgypár napig,  oszt ha akar, maga lësz a násznagy.
Hát jó. Úgy is lëtt.
Hoztak is mënyasszont. Mán el is múlik a lakodalom szépen.

A János igazította a dógokat, hogy  rëndjin mënjën mindën. Hát úgy is mënt.
No, elgyün az idő, hogy lë köll fekünni a fiataloknak. Mondják mán ottan...
Ëccé csak a vőlegény férehíjja a Jánost (mer úgy hítták a katonát).

 - Ugyë, János! Mit kő ott  csináni? '
- Hú! - vakarja a fejit a János! - Hogy magyarázzam én azt mán mëg tënëkëd? Idő sincs mán rá...
- Hát gyere bë, oszt mutasd mëg! Të vagy a násznagy!... - Hát jó van, maj valahogy bëlógok.
Úgy is csinát. Mikó nem vëtték észre, mer ittak ott nagyba, bëlógott a János hozzájuk. Amazok má  várták.
A János oszt elkezdte szépen vetkőztetni a mënyasszont. Oszt közbe magyarázza:
- Hát idenézz! Látod? Így szépen lëvetkőztetëd!... Én nem vetkőztetëm, én csak most mutatom
nëkëd!...
Akkó​​ lëfektette az ágyra.
- Lëfektetëd. Látod? Én most nem fektetëm, csak mutatom! Akkó mëgfogja a csëcsit a  mënyasszonnak:
- Így mëgfogod a csöcsit! Látod? Én most nem fogom, csak mutatom!
De akkó mán át a Jánosnak a csilibunkója nagyon! Ahogy ott csëcsërészte a mënyasszont ugyë...
Akkó csak elővëtte, oszt  bëigazította a mënyasszonnak:
- Látod? Így kő baszni! Én most nem baszom, csak mutatom!... Mutassa ott ëgy jó darabig, hogy:
- Most így fordítod... Most úgy fordítod... Egyszër csak mëgszólal a mënyasszony:
- Jajajaj-jaj de jó, hékám, amit a vitéz úr mutat! Fogjuk itt továbbra is, lakodalom után is! Hagy  mutogassa még! Hátha të efelejtenéd!